Medve a szénásszánon

Egyszer a medve elcammogott a kaszálóra, hogy téli álmát a pap szénapajtájában aludja végig. Egyik nap aztán a pap bérese az esperes lovával ment szénáért. A pajtához érve a béres megfordult a lóval, a szánt a pajta ajtaja előtt oldalára döntötte, hogy a vasvillával egyenesen a kasba hányhassa a szénát. A vasvillát bedugta a szénába, megszúrta a medvét – a medve ott aludt a szénában –, a medve megijedt, és kirohant a pajtából. A szán éppen az ajtó előtt volt, és a medve belezuhant a kasba. A ló megbokrosodott, és vágtatni kezdett a paplak felé. A medve – mit is tehetett volna egyebet – két hátsó lábára állt, a másik két mancsával pedig belekapaszkodott a kas szélébe. A ló vágtatott, amilyen sebesen csak tudott.

Szembe jött a pap és köszönt: „Jó napot!” A medve nem értette a dolgot, a pap meg azt hitte, hogy az esperes áll a szánon – hiszen ismerte az esperes lovát. A pap kedvetlenül folytatta útját: vajon hova siet annyira az esperes: „Jó napot kívántam, még vissza sem köszönt, csak morgott valamit. És hogy nyargalt az a ló!”

Egy kis idő múlva a kántor jött szembe. A kántor is jó napot kívánt, mert ismerte az esperes lovát, és azt hitte, hogy az esperes áll a szánon. A medve nem köszönt vissza, csak morgott-morgott szörnyű ijedtségében, és két mancsával erősen fogta a szán oldalát.

Végül a komisszárius jött szembe. Annak rendje és módja szerint ő is jó napottal köszöntötte az esperest, de a medve nem fogadta a köszönést, csak éppen morgott valamit. A komisszárius elcsodálkozott: miféle sürgős dolga lehet az esperes úrnak, hogy még köszönni sem ért rá. És hogy vágtatott az a ló!

Az esperes a szobája ablakából látta, hogy a lova egy szánnal a kapu elé érkezett. Azt hitte, hogy a kormányzó áll a szánon. Rettenetesen elcsudálkozott: hogy kerülhetett a kormányzó a szénásszán kasába? Az esperes a vendég elé sietett, hajlongott, és jó napot kívánt. A medve se látott, se hallott, csak állt a szánon nagyriadalmában. Az esperes addig-addig hajlongott, míg elő nem jött a bérese: „Hiszen medve áll a kasban!”

A medve jól becsapta az urakat. Kormányzónak tartották, no meg esperesnek, és a végén medve lett belőle – hiszen nem is volt semmi más, csak egy medve.