A nagyi mesél

A szentestét mindig együtt töltötte a család: apa, anya a gyerekek és a nagyszülők. Csodálatos, ünnepi alkalmak voltak ezek, de Balázs még jobban várta a másnapot, amikor ők látogatták meg a nagyszülőket. Olyan aranyló májgombóclevest, mint a nagyi, senki sem tudott főzni. A várakozás igazi oka mégsem ez volt, még csak nem is az ajándékok, hanem azok a különleges versek és mesék, amelyeket a nagymama még gyermekkorában hallott, az ő nagyapjától. Ezen a karácsony délután is betelepedtek a meleg szobába, a cserépkályha mellé. A délelőtti szánkózás, s a finom ebéd után Adrienn és Balázs alig várta, hogy odakutyorodhasson a nagyihoz, ő pedig mindjárt bele is kezdett egy régi-régi, játékos gyermekversbe.

Karácsony éjjel a tündérkertben

Egykor régen, egy csillagos karácsony éjjelen, a Tündérkert varázslatos birodalma ragyogott az éjszakában. A kert minden virága és faféle életre keltek, mikor az éj leple alatt a tündérek összegyűltek az év legszebb éjszakáján.

Az erdei karácsony csodája

Volt egyszer egy varázslatos erdő, ahol minden évben egy különleges eseményre került sor. Az erdei állatok és a tündérek közösen ünnepelték az Erdei Karácsonyt. Az erdő mélyén, egy tündérlakban, ahol Mirtill tündér élt, már hetek óta zajlottak az előkészületek.

A harmadik csomó

Egyszer egy halászfaluban ínséges év járta. Ősztől kezdve alig-alig került hal a hálóba, tavaszra meg kiürültek az éléskamrák. Ha nincs gabona, ha nincs hal, éhezik az egész falu, ezért a parasztnak a gabona az első, a halásznak meg a hal.

Összegyűltek hát a halászok és azon tanakodtak, mihez fogjanak. Még nem jött el a rajzás ideje, nem lehetett a tengerre menni. Ha meg otthon maradnak, elpusztulnak valamennyien.

Mese a napról

Volt valaha a tenger partján egy nagy, sötét ország. Abban az országban nem sütött nap, lakói soha nem láttak napvilágot.

Fekete felleg borult ott a földre, s ettől olyan sötétség támadt, hogy az emberek alig-alig látták egymást. Úgy is hívták: a Sötétség Országa. Lakóit pedig kunyhólakóknak nevezték, mert házuk nem volt, rozoga kunyhókban laktak. A kunyhókat vesszőből fonták, hánccsal borították, mohával fedték, így aztán nem csoda, hogy a gonosz szél egyre betolakodott a réseken.

A szánkó

Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.

Mese a fehércsillagos sündisznóról

Benedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok! Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán. Aggodalmaskodott is pja, anyja: „Mi lesz ebből a gyerekből?”

Az álommanók karácsonyi ajándéka

Egyszer volt, hol nem volt, a Mikulás Hóföldjén élt egy különleges csoport manót, akiknek neve az Álommanók volt. Ezek a manók nem a játékok és az édességek gyártásával foglalkoztak, mint a többi manó, hanem az álmok varázslatos világával.

A hóember

– Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! – kiáltott fel elégedetten a hóember. – Új életet lehel belém ez a jeges szél! De mit bámul rajtam az az izzó képű odafönn? – A napot gondolta, amely éppen akkor hajlott nyugovóra. – Felőlem bámulhat, ugyan nem hunyorgok, szemem se rebben!

A kicsi dió

Élt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly. A gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret, olyan nagy szükség volt a háznál. A szegény ember azért elindult, hogy valami kevés ennivalót keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdős helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tőle:

Karácsonyi dallam

Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult és aludt tovább. Ekkor megjelent előtte teljes pompájában a dallam. Nagyzenekari kíséretet is varázsolt magának, szívet-lelket gyönyörködtető muzsikát lopott Leoni fülébe. Addig-addig duruzsolt neki, míg álmában dúdolni kezdte a dallamot.

Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?

Egyszer, réges-régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett.

Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak. Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.

Az északi szél

Élt egyszer egy ütött-kopott viskóban egy öreg anyóka meg egy ifjú legényke. Az ifjú íja a kiáltozó daru, nyila a röpülő daru. Vas hótalpon jár, egyik botja hatarasznyi, másik botja hétarasznyi.

Egyszer igen zordra fordult az időjárás. Mire megjavult az idő, eltűnt a legény hótalpa, nyilai meg botjai. Bement az ifjú a kunyhóba, és így szólt öreganyjához:

Hóangyal

– Már nagyon várom a fehér karácsonyt! – sóhajtott az ablaknál álldogálva a pizsamába öltözött Juli.

– Biztos nem jobban, mint én! – pillantott fel könyvből a testvére, Kata.

– Akkoj is én vájom a legjobban! – toppantott indulatosan Máté, a kisöccsük.

A legkisebb cinke

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.

A suszter manói

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

A próbatétel

Egyszer a király meg a minisztere rongyos álruhában járta be az országot. Tudni akarták, hogyan él a nép. Fáradtan bandukoltak, amikor egy faluban meglepte őket az este. Bekopogtattak egy módos gazda házának ajtaján, szállást kérni éjszakára. A gazdasszony kinyitotta az ajtót, de csak annyira, hogy a fejét kidughatta rajta. Amikor megpillantotta a két toprongyos embert az ajtó nyílásában, rájuk rivallt:

A szarvas, a farkas meg a medve

Járt-kelt a szarvas az erőben. Egyszer csak hallja, hogy valaki segítségért rimánkodik. Sietve indul a hang irányába, és látja, hogy a szélvész kidöntött egy lucfenyőt, a fenyő rázuhant egy farkasra, s az most ott nyög a kidőlt fa alatt. Hiába erőlködik a farkas, csak nem bír a fenyő alól kiszabadulni. Így hát panaszos hangon nyögdécsel.

Miért hűséges a kutya az emberhez?

Az idők kezdetén az állatok nagy egyetértésben, békességben éltek. Kutya, farkas, róka, medve, mivel jól megfértek egymással, együtt sétálgattak az erdőben.

Medve a szénásszánon

Egyszer a medve elcammogott a kaszálóra, hogy téli álmát a pap szénapajtájában aludja végig. Egyik nap aztán a pap bérese az esperes lovával ment szénáért. A pajtához érve a béres megfordult a lóval, a szánt a pajta ajtaja előtt oldalára döntötte, hogy a vasvillával egyenesen a kasba hányhassa a szénát.

Jön a Mikulás

Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell.
A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszercsak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét.

Nevenincs karácsony

A december jeges széllel köszöntött be. A dermesztő hideg elöl az emberek a fűtött lakásba, a kutyák, ha megtehették, házaik oltalmába húzódtak be.

Haver, a loncsos puli, izgatottan járkált fel és alá a zsebkendőnyi kertben. Vastag bundájának hála, meg sem kottyant neki a hideg. Egy fekete varjú a kert előtti járdán akarta széttörni a diót, amit egy dolmányos elöl orozott el. A villanyvezetékbe kapaszkodott erős lábával, hogy megkeresse az egyensúlyt a dobáshoz. Haver felvonyított. Talán a szél, talán a kutya hirtelen acsarkodása, de szegény madár alaposan elvétette az irányt, és a dió egy kíváncsiskodó szarka fején koppant.

Mikulás bácsi csizmája

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
– Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!

A karácsonyvirág legendája

Mindenki a templomba igyekezett. A kicsiny mexikói városka valamennyi lakója misére sietett. Karjuk ajándékokkal volt megrakva – gyümölcsökkel, zöldségekkel és édességekkel –, hiszen karácsony este volt, és mindnyájan kedveskedni akartak valamivel a Kisjézusnak. Manuel csak nézte, amint elhaladtak mellette. Figyelte, ahogy nevetnek. Hallgatta, ahogy énekelnek. Nézte, ahogy együtt örvendeznek és vigadoznak. Velük örülni azonban nem tudott, hanem keserű könnyeket törölt le az arcáról. Manuel ugyanis utcagyerek volt – egy szegény, nincstelen árva, aki semmit sem adhatott a Kisjézusnak. Próbált koldulni, de az emberek kinevették.

Megtölteni a termet

Volt egyszer egy messzi-messzi ország, s abban a messzi-messzi országban, egy pompás palotában élt egy nagy, nemes, gazdag király. Mivel élete a végéhez közeledett, el kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát: ki lenne a legbölcsebb, legjobb királya ennek a csodás, javakban bővelkedő országnak. Maga elé hívatta hát őket és így szólt:

Advent angyalai

Azt mesélik, hogy advent idején négy angyal érkezik a Földre…

Az első, csak jár-kel az emberek között, de azok annyira „készülődnek” az ünnepekre, hogy sokszor észre sem veszik, ki van közöttük. Az angyal, azért száll le az égből, hogy megnyissa a lelkeket egymás felé.